Ugrás a tartalomhoz

90377 Sedna

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szedna szócikkből átirányítva)
90377 Sedna ⯲
Felfedezése
FelfedezőMichael Brown [1]
Felfedezés ideje2003. november 14.[1]
Felfedezés helyePalomar Obszervatórium[2]
NévadóSedna
Kisbolygó jelölés(90377) Sedna
Ideiglenes név(90377) 2003 VB12
2003 VB12
Pályaadatok
Epocha2010. január 4.
(2455200,5 JD)
Aphélium távolsága141 102 121 594 km
(943,209 CsE)[1]
Perihélium távolsága11 420 684 178 km
(76,343 CsE)[1]
Fél nagytengely76 261 402 886 km
(509,776 CsE)[1]
Pálya excentricitása0,85[1]
Orbitális periódus4204046,336 nap
11510,05 év[1]
Közepes anomália357,943°[1]
Inklináció11,927°[1]
Felszálló csomó hossza144,259°[1]
Perihélium szöge311,105°[1]
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő
  • 995 km
  • 1025 km
Tömeg~1·1021 kg[3]
Átlagos sűrűség2,0? g/cm³
Felszíni gravitáció0,33–0,50 m/s²
Szökési sebesség0,62–0,95 km/s
Forgási periódus10,273 h[1]
Albedó0,07
Színkép típusa(vörös) B-V=1,24; V-R=0,78[4]
Látszólagos fényesség21,12
Abszolút fényesség1,59[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:90377 Sedna|90377 Sedna ⯲]] témájú médiaállományokat.
A Sedna pályája. Az óramutató járásának irányában a Naprendszert egyre jobban kicsinyítve: Baloldalt felül a legelső képen a belső Naprendszer, a kisbolygóövvel Jupiterig. A második képen a teljes Naprendszer a Kuiper-övvel, és a Sedna, pályájának Naphoz legközelebbi pontján. A harmadik képen a Sedna teljes elnyúlt pályáját látjuk. A negyedik képen az Oort-felhő van, ahogy korábban elképzeltük, közepén a Sedna pályájával. A Sedna megtalálása azt mutatja, hogy egy belsőbb része is van az Oort-felhőnek

A 90377 Sedna (szimbólum: ⯲)[5] Neptunuszon túli törpebolygó, melyet 2003. november 14-én fedezett fel Michael Brown, Chad Trujillo és David Rabinowitz. Felfedezése előtt még soha nem figyeltek meg ilyen nagy távolságban lévő objektumot a Naprendszeren belül. A fagyos égitest mérete megközelítőleg kétharmada a Plutóénak.

Főbb adatai

[szerkesztés]

Általános információ

[szerkesztés]

Az égitestet a San Diego közelében lévő Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával végzett kutatás során fedezték fel. A NASA Spitzer űrtávcsöve is az objektum irányába fordult, de nem talált rá.

Nagy távolsága, valamint alacsony hőmérséklete miatt – és mivel a Naprendszer összes bolygója ezidáig római vagy görög istenségről kapta a nevét –, felfedezője nem hivatalosan Sednának nevezte el, az inuitok óceánistennőjéről, aki a hiedelem szerint az Északi Jeges-tenger fagyos mélységeiben élt.

Orbitális jellemzők

[szerkesztés]

A Sedna hosszan elnyújtott elliptikus pályán kering, melynek legtávolabbi pontja 942, legközelebbi pedig 76,1 CsE távolságban található a Naptól. Felfedezésének pillanatában 90 CsE távolságban tartózkodott a Naprendszer központi égitestétől.

Az első megfigyelések alapján úgy tűnt, hogy a Sedna szokatlanul hosszú idő alatt fordul meg saját tengelye körül (20-50 nap). A rejtély megoldása érdekében olyan égi kísérő után kezdtek kutatni, mely a Sedna forgását befolyásolhatná, de a Hubble Űrteleszkóppal 2004 márciusában végzett megfigyelés során nem észleltek ilyen objektumot. Az MMT teleszkóp megfigyelései azonban sokkal rövidebb forgási időről tanúskodnak: az új mérések értelmében a Sedna forgási ideje 10 óra, ami – tekintettel az égitest méretére – már elfogadható időtartamnak számít.

A Hal Levison és Alessandro Morbidelli által készített tanulmány szerint a legvalószínűbb magyarázat a Sedna különös pályáját illetően az, hogy egy elhaladó csillag gravitációs tere térítette el az égitestet, hozzávetőlegesen 100 millió évvel a Naprendszer kialakulása után. A tudósok másik elmélete szerint a Sedna egy, a mi Napunknál hússzor kisebb barna törpe körül jött létre, majd a Naprendszerhez kapcsolódott, amint a barna törpe elhaladt mellette.

Fizikai jellemzők

[szerkesztés]

A Sedna átmérője nagyjából 1000 kilométer (termofizikai modell alapján számolt érték). A Pluto felfedezése óta (1930) ez volt a legnagyobb újonnan megfigyelt objektum. Jelenleg a harmadik legnagyobb, Neptunuszon túli objektumként tartják számon az Eris és a Pluto után. A Naptól való hatalmas távolsága miatt a bolygó felszíni hőmérséklete sosem emelkedik 33 kelvin (−240 °C) fölé.

A Chilében folytatott megfigyelések szerint a Sedna a Naprendszer egyik legvörösebb égitestje, majdnem olyan vörös, mint a Mars. A Plutótól és a Charontól eltérően azonban úgy tűnik, hogy a törpebolygó felszínén található némi metán- vagy vízjég.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2010. január 10.)
  2. ↑ JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2024. január 12.)
  3. ↑ 1000 km-es átmérőt és a Pluto sűrűségét feltételezve (2,0 g/cm³)
  4. ↑ Tegler, Stephen C.: Kuiper Belt Object Magnitudes and Surface Colors, 2006. január 26. [2006. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 5.)
  5. ↑ U+2BF2 ⯲. David Faulks (2016) 'Eris and Sedna Symbols,' L2/16-173R, Unicode Technical Committee Document Register.
  6. ↑ DOI: 10.1051/0004-6361/201218874

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Sedna
A Wikimédia Commons tartalmaz 90377 Sedna témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=90377_Sedna&oldid=28172869”