Nádir perzsa sah

Nádir sah portréja

Nádir sah, trónra lépése előtt Nádir Kulí bég vagy Nádir Kulí kán; modern perzsa ejtéssel Náder Goli (1688/1689. augusztus 6. – 1747. június 19.) iráni síita muszlim hadvezér, Perzsia sahja (uralkodott 1736-tól haláláig), az Afsarida-dinasztia alapítója volt. Hódításaival kiérdemelte az utókortól a „Perzsia Napóleonja” elnevezést.

II. Tahmászp szolgálatában

A szunnita gilzaj afgánok 1709 óta tartó lázadásuk során 1722-ben elfoglalták a Szafavidák fővárosát, Iszfahánt, és átvették a hatalmat. Szultán Huszajn maga adta át a diadémot Mahmúd gilzaj vezetőnek, majd 1725-ben kivégezték. A trónörökös, a későbbi II. Tahmászp még 1722-ben el tudott menekülni, így a Szafavida-családban végrehajtott 1726-os mészárlást is elkerülte. Észak-Iránba menekült, a dinasztiája mellett kiálló Kádzsárok törzséhez, illetve felvette a kapcsolatot a szintén lojális kizilbas, türk eredetű afsár törzzsel, melynek Nádir Kulí kán volt a vezetője. Az anarchiát kihasználva az Oszmán Birodalom és Oroszország is Iránra támadt, és északi és nyugati területeket hódítottak el tőle. Nádir ilyen helyzetben leplezte le a kádzsár Fath Alí kán áruló levelezését a meshedi afgán kormányzóval, akit így Tahmászp parancsára kivégeztek, és Nádir kapta meg a főszerepet.

1726-ban Nádir seregei Meshednél legyőzték az afgánokat, így elszakították tőlük Horászánt. Innen kiindulva 1729 tavaszán Herátnál legyőzte az abdali afgán törzset, akiknek maradékai csatlakoztak hozzá, majd ősszel a dámgáni csatában, majd Iszfahánnál és Siráznál is győzelmet aratott a gilzajok felett, azaz sikeresen megbuktatta Asraf kánt, akit a mai Afganisztán felé visszavonulva meggyilkoltak. Nádir azonban nem állt meg a szafavida hatalom restaurálásával: megtámadta az oszmánokat, és több területet sikerült visszaszereznie. Hadjáratát azonban kénytelen volt felfüggeszteni az abdali afgánok meshedi lázadása miatt. Míg ennek leverésével foglalkozott, a sikereire féltékeny sah személyesen indult nyugatra a törökök ellen, és 1731. október 15-én súlyos vereséget szenvedett, majd 1732-ben békét kötött, melyben Grúzia és Örményország területét átadta a Portának az elvesztett Tebriz visszaadásáért cserébe.

Hatalomátvétel

Nádir ezt látván döntött úgy, hogy leszámol Tahmászppal, akit lerészegítve megalázott udvaroncai előtt, majd lemondásra kényszerítette csecsemő fia, III. Abbász javára. 1733-ban indult meg az Oszmán Birodalom ellen, azonban Bagdad kormányzója, Topal Oszmán pasa először legyőzte. Hogy a kezdődő lázongást lecsillapítsa, Nádir rövidesen újra Irakra támadt, és le is győzte a kormányzót, aki a csatatéren maradt. Bagdadot most sem tudta bevenni, de az újabb oszmán seregeket is legyőzte, így 1736-ban I. Mahmúd kormányzata jobbnak látta meghátrálni és visszavonulni az 1639-es határok mögé. Nádir sikereit látva az oroszok szövetkeztek vele a törökök ellen, és 1735 márciusában beleegyeztek, hogy kivonják csapataikat a Kaszpi-vidék megszállt részeiről (Darband, Jereván, Baku).

A győzedelmes Nádir elérkezettnek látta az időt, hogy formálisan is megszerezze a hatalmat. 1736 januárjában nagy elődjei, Dzsingisz kán és Timur Lenk mintáját követve kurultajt hívott össze az azerbajdzsáni Mugán-síkságon, amely sahhá kiáltotta ki. Koronázására 1736. március 8-án került sor asztrológiai útmutatás alapján, amely ezt a napot különösen kedvezőnek ítélte. A letett III. Abbászt és II. Tahmászpot fényes fogság várta, és csak 1740-ben végezték ki őket, amikor Nádir sah halálhírére szafavida-párti lázadástól lehetett tartani.

Hódítások

A nyugati háborúkat lezárva Nádir sah érdeklődése kelet felé fordult. 1738-ban bevette Kandahárt, a gilzaj afgánok utolsó központját, majd tovább tört előre, immár a meggyengült indiai Mogul Birodalom ellen. Seregei bevették Gaznit, Kabult és Lahore-t és Pesávárt, az év végén átkeltek az Induson, és 1739. február 24-én a karnali csatában szétverték Muhammad sah hadseregét. Az elfogott mogul uralkodó azonnal lemondott minden Induson túli területéről Nádir javára, aki bevonult vele fővárosába, Delhibe. Itt az indiai lakosság a perzsa seregre tört, mire Nádir elrendelte a lakosság lemészárlását és kifosztását. Ekkor szerezte meg a híres Pávatrónt valamint a Kúh-i Núr és a Darja-je Núr gyémántokat Irán számára. Nádir győzedelmes serege 1739 májusában indult hazafelé. A zsákmány olyan hatalmas volt, hogy hazatérve a sah három évre eltörölt minden iráni adót, illetve megdorgálta a távollétében hátrahagyott fiát, Rizát, amiért összeesküvéstől tartva meggyilkoltatta Tahmászpot és Abbászt, ezzel saját feleségét, Tahmászp testvérét is öngyilkosságra késztetve.

1740-ben Nádir az üzbégek ellen indult, és elfoglalta Buharát és Hívát, a Dzsingisztől származó buharai kánt pedig hűbéresévé tette, és feleségül vette lányát. 1741-ben Dagesztán ellen indult, hogy megbosszulja Ibráhím fivére néhány évvel korábban ott bekövetkezett halálát. Az oda vezető úton rálőttek, és a paranoiássá váló uralkodó saját fiára, Rizára gyanakodott, akit Teheránba vitetett, és betegsége súlyosbodása miatt még abban az évben megvakíttatta.