Distributed File System
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
A Distributed File System (DFS – elosztott fájlrendszer) egy hálózati komponens, amelynek hozzájárulásával egyszerübb a hálózati megosztások kezelése. Olyan fájlrendszert jelent, amely valamilyen módon több gépről is elérhető. A DFS-t a domainben lévő felhasználók úgy érhetik el, mint bármiféle hálózati erőforrást. Egy jó DFS képes az adat fizikai helyét elrejteni a használója elől. Elvárt sajátossága egy DFS-nek, hogy legyen hibatűrő, tehát nyújtson módot egy kiszolgáló meghibásodása esetén, hogy a rendszer tovább működhessen.
A sima windowsos megosztások számos problémáját hivatott megoldani, jelesen:
• Terjedelmesebb megbízhatóság, nem idéz elő zavart egy gép leállítása
• Nagyobb rendelkezésre állást nyújt
• Jobb kihasználtságot, gyorsabb müködést idéz elő
A DFS csak AD és domain rendszerben funkcionál, ezek már rendelkezésre állnak. A megosztásokat a vevők \\domain\dfsroot alakban érik el. A DFS képes egyszerre több fizikai területet társítani egy valóságszerű bejegyzéshez. Ez nyújtja a nagy rendelkezésre állást. Másrészt terheléselosztási segítséget is kinál. A megosztott file DFS elérési útiránya szóval nem függ a fizikai helytől, a DFS ügyintéző képes a megosztásokból egy logikai fastruktúra felépítésére. Így az ügyfelek a DFS-t úgy használhatják, mint egy szokásos háttértárat. Ahogy a kapcsolatrendszerek egyre nagyobbak lesznek, úgy növekszik az megosztások nevének összetettsége. A DFS értelmes felépítésével ezen is segít.
A DFS előnyei
A DFS mint szolgáltatás a Windows 2000-es szerver részét képezi, azonban alapértelmezett szolgáltatásként nem fut.
A következő előnyökkel jár még a DFS alkalmazása egy Windows hálózati környezetben:
• A kollektiv névtér központilag, a DFS kiszolgálón indítható konzol segítségével kezelhető.
• A névtér megosztott mappákra jelző alkotórészei, az úgynevezett DFS link-ek több megosztott mappára is mutathatnak. Ilyenkor az ügyfélgép önműködően kiválasztja azt, hogy melyik megosztást fogja majd használni.
• A DSF link több darabja közül az ügyfélgép véletlenszerűen dönt, így a megosztott mappák között automatikus terheléselosztás formálódik.
• A Windows 2000 kliensek a használt replika kiválasztásánál előnyben részesítik azokat, melyek velük közös telephelyen találhatók.
• Az „ügyfélalkalmazás” Windows 98-tól, vagyis Windows NT 4.0 SP3-tól kezdődően minden Windowsnak része, és minden egyéb testre szabás nélkül alkalmazható.
• A replikáknak köszönhetően a DFS névtérben az adatok többszörösen raktározódnak, így a szerkezet hibatűrő marad.
• Ugyanebben az üzemmódban a DFS névtér információi az Active Directory-ban tárolódnak, így maga a névtér is hibatűrő, többszörözhető.
A DFS szolgáltatás üzemmódjai
Az elosztott fájlrendszer-szolgáltatást két különböző üzemmódban indíthatjuk el:
• Stand-Alone DFS (önálló DFS kiszolgáló): Ilyenkor a DFS szolgáltatás a névtér információit a DFS kiszolgáló regisztrációs adatbázisában tárolja.
• Domain DFS (tartományi DFS kiszolgáló): Ilyenkor a DFS szolgáltatás adatai értelemszerűen az Active Directory-ban találhatók.
Üzemmódtól függetlenül előírás, hogy egy kiszolgálón csak egy DFS gyökér lehet, viszont a tartományon belül több DFS gyökeret is megvalósíthatunk. A kétféle DFS szolgáltatás nagyon jól megfér egymás mellett és ezeket lehet kombinálni is.
Forrás
http://tudastar.netacademia.net/publikacio/cikk/pdf/0208dfsfrs.pdf